Mi tagadás, szavam gyakori járása az, hogy ezt meg azt fogok tenni, venni, ha nyerek a lottón. Persze, nem gondolom, hogy ez egy annyira unikális szokás lenne, de mindenképpen szükséges a következők megfelelő kontextusba helyezéséhez.
Az ötöslottó nem egy olyan befektetés, amit javasolnék bárkinek, aki nem tud mit kezdeni kettőszázhuszonöt forintjával. Aztán mégis, hiába van papírom arról, hogy hülye vagyok tisztában vagyok a pénzügyek alapjaival, mégis kifizetem a hülyék adóját.
Na meg a nagy frászt!
Mi az, hogy a hülyék adója?! Inkább 225 forint a heti betevő reményért! Azért ez, valljuk be, nem rossz. Főleg, ha megnézzük, hogy mi foglaltatik benne.
Egészséget venni például csak egy bizonyos mértékig lehet. Halálos betegségből nincs az a pénz, ami visszahoz. Baleseteket sem fogsz megúszni a lottóötössel, sőt, még az is lehet, hogy veszélyesebbé válik az életed lottónyertesként, na meg a sarlatánokat is könnyű megtalálni a pénzzel puhára bélelt bankszámlával. Viszont minden más esetben segíthet. Magánklinika, költséges kezelés, ilyesmire gondolok. Azért mindenképp jó eséllyel javítja az életminőséget az a pár millió, még akkor is, ha negyven, mert ketten nyertétek a minimális összegű főnyereményt.
De mindez lényegtelen!
Magánrepülőt, legalábbis a filmekből, sorozatokból ismerős sugárhajtásút ne nagyon vegyél még egy ötmilliárdos csodanyereményből se. Habár vannak egészen olcsók, a fenntartás és üzemeltetés elviszi kemény munkával és befektetéssel megkeresett vagyont. Még Warren Buffet is csak hosszas használat után nevezte át Nélkülözhetetlenné a Védhetetlen (vagyis Indokolhatatlan) névre hallgató igás-businessjetjét. Ha hallgatsz rám, olyan autóegzotikumokat, mint a Koenigsegg Agera vagy a Pagani Huayra, na meg főleg a már nem gyártott, de azért néha véletlenül elkészülő Zonda, szintén nem fogsz venni. Viszont tény, hogy amit a józan paraszti megfontolt racionalitás szabta kereteken belül el tudsz képzelni a személyi mobilitást illetően, azt lazán szállítja egy jobb lottóötös. Ha más nem, kikamatozza a havi bérletet.
És ez sem számít!
Ezzel nagyjából le is tudtuk azt, ami nekem fontos, ugyanis a közmondás szerint csak egészség legyen, szerintem meg autók is, de legalább InterCity-jegy. Azért lakni is érdemes valahol. Egy nagyobb összegből jön annyi kamat vagy más tőkejövedelem, hogy kifizess egy jobb albérletet, de érdemes lehet beruházni egy-két jobb ingatlanba. De csak óvatosan: könnyű túlzásba esni és egy fenntarthatatlan luxusvillát venni, vagy hármat. Gondolj arra is, hogy esetleg egyszer el kell adni: azért a villát nem úgy viszik, mint a cukrot. Habár még sosem néztem cukoreladási statisztikákat, és a villákról is csak gyenge tippjeim vannak, de ez nem a szigorúan ellenőrzött tények blogja.
De kit érdekel ez? A lényeg itt jön:
És ezekről mindről lehet álmodozni.Reggeltől estig, éjjel-nappal. El lehet képzelni, hogy milyen az, amikor belépsz a webáruházba, mert szeretnél egy 512 gigabájtos pendrájvot és megveszed. És használod. Elképzeled, hogy milyen az a teljesen normális élethelyzet, amikor indokolható egy százhetvenezres úesbé kulcs. Becsukod a szemed, vagy profiként nyitott szemmel ábrándozol, és, ha csak néhány csalóka pillanatig, de természetesnek érzed, hogy van egy 512 gigabájtos pendrájvod. Vagy csak azt, hogy van pénzed a következő havi gyógyszeradagodra, netán egy kényelmesebb műlábra. Kinek mire.
A lottó több, mint egyszerű remény. A lottó az álmodozók szörnyen olcsó drogja. És a legviccesebb az egészben, hogy mi, igazi csodavárók, főleg az olyan pesszimista csodavárók, mint én, még lottó nélkül is képesek vagyunk elhinni, hogy lehet még jobb, miközben a legrosszabbra készülünk, mert nincs más választásunk. Mi csodaváró pesszimisták tudjuk, hogy az egyetlen reményünk a csoda, ezért másban nem is hihetünk. A lottó szinte már racionális a lottó nélküli reményhez képest. Hogy egy a negyvennégymillióhoz? Még mindig jobb, mint az egy a kifejezhetetlenül lehetetlenhez. Persze nem tudom, mit remélnék, ha a mostaninál is nehezebb lenne a helyzetem. Ha kibírnám anélkül, hogy elbúcsúzzak az élettől, valószínűleg még akkor is segítene valamennyit az álmodozás, és bekattintanám öthetente azt az öthetest, ha tehetném.
